Ha zavar a közömbösség, amit nap-nap érzel: megtaláltad a filmet, ami helyretesz. Az operatőr és rendező a színekkel játszik, kiderül, nem minden fekete-fehér, közben a szívekkel is...
Megindító, érzelmes mozi, hiába helyszíne a messzi Amerika, és feleslegesen terel vissza 1955-be, az csapdahelyzet. A mai világnak is tükröt tart a TILL – Igazságot a fiamnak. De vigyázz, a végén úgyis sírni fogsz, és bár ezen nem lepődsz meg, mint sok fordulaton sem ebben a sztoriban, mégis hat...
MENNI VAGY NEM MENNI,
LENNI VAGY NEM LENNI
Sokat írunk és beszélünk a szerelemről, a szeretetről, de a Till valahogy egészen másként játszik a szívek húrjain, mint megszoktuk. Az egész középpontjában Észak és Dél eltérő életformája, a fekete kérdéshez való kontrasztos hozzáállása áll, látszólag. Egy északi (fekete) kamaszgyerek (Jalyn Hall) utazni vágyik ősei földjére, és hiába az anyai féltés, a megérzés, mégis megy, elindul, le, Délre a nagybátyjához, aki maradt. Mintha ez lenne az ő igazi útja, ez a késztetés, ami balladaian hajtja, hogy brutális véget érjen a történet: az életével.
A másik szál – hamar kiderül, ez a fő vezérfonál–, az anyáé (Danielle Deadwyler): a csendes, alkalmazkodó nőé, aki sosem politizált, nem foglalkozott a néger-kérdéssel, elég volt neki az, hogy az otthona négy falai közé nem törhet be az előítélet, mert becsukja az ajtót előtte. Ennyit tehet, gondolja.
Ha a bevásárlóközpont cipőosztályán – hiába vagyunk Északon–, figyelmeztetik is, hol a helye, megoldja:
– Lent. Az alagsorban, asszonyom, ott is vannak cipők - kapja a tanácsot a beengedőembertől, színlelt előzékenységgel.
És közben feszít a kérdés bennünket, ahogy nézzük a jelenetet: hasonlítunk rá vagy különböznénk? Megalkuvásban, alkalmazkodásban, a hétköznapokban, mert ha igazunk is van, érdemes konfliktusba menni?!
Azért az anya mégis megveszi azt a luxust jelentő cipőt, ami egy fehér nőnek készült. Ebben az apró késztetésben, finom előzményben, kicsi dacban tulajdonképpen jelleme esszenciája, és a történet folytatása is benne rejlik... A magánéleti dráma: felébreszti. És azon a ponton, amikor már lent érzi magát a bajban a szuterénban, annyira, hogy nincs vesztenivalója, szépen, akkurátusan lépdel fel, következetesen, egyre magasabbra, bele az újságokba, a politikába, a történelembe, hogy egy igaz történettel szembesítse a nézőt és halhatatlanná váljon.
Igaz történet alapján...
A TÖRTÉNET
A film: a 14 éves fekete Emmett Till erőszakos halálának történetét, és a polgárjogi küzdelmekben kapott főszerepét dolgozza fel. A Chicagóban élő kamaszfiú unokatestvéreit látogatta meg a déli Mississippi államban 1955-ben. Az etnikai csoportok jogi helyzete, tudjuk, különbözött északon és délen, a régi rabszolgatartó államokban továbbra is érvényben maradtak olyan írott és íratlan szabályozások, amelyek a feketéket szegregálták, jogaikat nagymértékben csorbították.
Az Északról Délre kiránduló Emmett Tillt egy fiatal fehér nővel való flört (ráfütyült, hetykén) miatt elfogták, brutálisan megkínozták, majd megölték. Az elkövetőket az egyértelmű bizonyítékok és később a beismerő vallomások ellenére, hogy elítélték vagy sem: az kiderül a végén...
Rendkívüli színészi játékra, gyönyörű felvételekre, színekre, fényekre és árnyékokra számíthatunk. Nagy ívű mozi ez, amiért érdemes felkerekedni. Nem szeretjük a spoilerek. Nézzétek!
