Elképesztő panoráma, a lélegzet is elakad, történelmi kolostor, minimál art stílusú terek, megújult a Hilton Budapest. Törőcsik Franciska színésznővel az Esküvő Trend Magazin itt készített interjút szerelemről, csalódásról, és boldogságról.
"Az talán baj, hogy nehezen tudok nemet mondani"
Sokarcú. Cinkosság, báj a mosolya mögött, vágyakozás és taszítás, plusz valami elégikusan titokzatos. TÖRŐCSIK FRANCISKA nem csak modellünk a fotózáson, a képein átjön, hogy eltérő karakterekre kész színész is. Elsőre felvették a színművészetire, azóta jó ízléssel, jó filmekben van jelen, ahol ha két percig látjuk (BUDAPEST NOIR), akkor is az egész mozi róla szól. Édesanyja pszichiáter, édesapja gyógyszergyártó cégnél dolgozik. Felkészült, Ibsentől idéz, amikor éppen odapasszol, de például Jászai Mari életútját életvezetésképpen hasznosítja a sajátjára. Gondolkodik, mérlegel, nem fecseg.
Női rendezőkkel jobban szeretsz dolgozni?
Úgy látszik, ők is szeretnek velem, sokszor dolgoztam női rendezővel.
Miért lehet ez?
Talán a férfiakat kellene megkérdezni...
Rád van írva a határozottság, ha közben sokat kételkedsz is. Ezért?
Dolgoztam férfi rendezőkkel is, Fliegauf Benedekkel, Fazekas Csabával például, de kétségtelen, legutóbb Mészáros Mártával, Gárdos Évával, és most is épp női rendezővel fogok dolgozni, bár erről még nem beszélhetek.
Férfiak akartak már megtörni?
Ilyennel azért szerencsére nem találkoztam a pályám során, de volt már olyan, hogy kellemetlenül éreztem magam egy szituációban. Arra is rájöttem, hogy mi, nők talán előítéletesebbek vagyunk, ha egy férfi rendező érzi indokoltnak a vetkőzést egy filmben, mintha nő lenne az illető. Ezen a pályán mindig feszegetned kell a határaidat, de mindenki maga dönti el, hogy hol a határ. Van, hogy indokoltnak érzem, ha egy rendező bizonyos értelemben meg akar törni, ki akar hozni belőlem valamit, ki akar zökkenteni a komfortzónámból, és van, hogy nem. És ezt kell szerintem egy életen át tanulni, hogy Te mennyit vagy képes adni úgy, hogy közben ne fogyj el.
HOSSZÚ KATINKA
„Ha a világnak nem is kellene a maximalizmusom, nekem kell!”
Mondj magadról olyan tulajdonságot, amitől szabadulnál...
Nehezen tudok nemet mondani, inkább belemegyek helyzetekbe. Pedig néha azt kellene mondani, nagyon köszönöm a lehetőséget, de, sajnos, most nem megy. Ezt folyamatosan képviselni, egyelőre, nem könnyű nekem. Így aztán másfélszer annyit dolgozom, mint amennyi egészséges, folyamatosan döntés-helyzetben érzem magam, ráadásul száz százalékosan akarok teljesíteni.
Pedig a gyors, olcsó sikereket jól jutalmazza mostanában a világ.
Nem másoknak akarok megfelelni, magamnak kell! Úgy érzem jól magam, ha bennem minden a helyére kerül. Azt is tudom, hogy a száz százalékot lehetetlen megugrani, ha a próbán sikerül, nem biztos, hogy a premieren is, pláne huszonévesen, de mindent elkövetek mégis. Azért megtanultam már a nyolcvan százaléknak is örülni... (Nevet.)
Folyamatosan ámulok-bámulok Hosszú Katinka eredményein, és néha arra gondolok, milyen jó, hogy az ő hivatásában egyértelmű: az győz, aki elsőnek ér célba. Nálunk sokkal összetettebb a helyzet, minden szubjektív, kevesebb a kapaszkodó, sok múlik a szerencsén. Sajnálom, hogy az élsport kimaradt az életemből, jó érzés lehet...
Hosszú Katinka érzelmi válságba került edző férjével, de a krízisek is hozzátartoznak a házassághoz. Viszont talán emiatt nem úszott a soron következő verseny idényben. Az érzelmeid hatással vannak a teljesítményedre? Mit gondolsz a házasságról?
Fontos és nagyon jó valakihez kapcsolódni. Két ember együttléte zálogának azonban én nem feltétlenül a házasságot érzem. Az is lehet, azért, mert nem tartok még ott, még nem aktuális... A házasságban azért van valami… Két ember közössége, együttélése, nem véletlenül lett fontos az évezredek során. A korai házasságok azonban néha balul sülnek el, így nem keresem ezt a szövetséget, elkötelezettséget kétségbeesetten. Hosszútávon családban képzelem el az életem, az számomra mindegy, hogy ez hitelesítve van-e egy anyakönyvvezető által, vagy nem. Persze gyönyörű esemény egy esküvő, ha komoly döntésen alapszik.
A szüleid magasan kvalifikált értelmiségiek. Elváltak?
Nem élnek már együtt... Azt gondolod, ez hatott rám? Lehet...
A házasság intézménye akkor lehet szép, ha két ember készen van rá, egymásra. A világ sok tekintetben mégsem efelé tart, hanem új utakat hajt keresni, kísérletezni küld. Az újat pedig könnyebb megtalálni egy másik emberben, mint mindig ugyanabban. Aztán az önmegvalósítás kérdése. Az a mottó mostanában, hogy Te vagy a fontos, a saját érdekeidet nézd, hogy mi a jó neked – ez szintén nehezebben fér össze a házassággal, ami a kompromisszumok árán működik jól szerintem.
...mégis úgy meghatódom, ha olyan embereket látok, akik évtizedek óta szeretik egymást. Igen, ők megcsinálták, nekik sikerült!
ELENGEDÉS ÉS KÖTŐDÉS
„A közös élet csak a miénk”
Miközben a szerepeidben annyira nyitott vgy, a magánéletedben elzárkózol. Van benned valamiféle különös erő, amivel nem lehet vitatkozni.
A magánéletem az csak az enyém. Filmen, színházban kinyílok, odaadom a testem és a lelkem. Ha rólam van szó? Az más.
Min múlik, hogy valaki megtalálja az igazit?
Azon, hogy meg akarod-e találni az igazit, és persze a szerencsén. Amúgy szerintem nem csak egy valakiből lehet igazi... A szerelemre éppúgy igaz ez, mint egyéb emberi kapcsolatainkra, a szakmaiakra és a barátságainkra.
És a szerencse kin múlik?
Rajtunk is, biztosan. Van úgy egy barátságban is, hogy az ember azt érzi, a másik idegenné kezd válni, az útjaink kezdenek másfelé tartani, ilyenkor el kell fogadni, most ez van, és remélni, hogy visszatalálunk egymáshoz. A szerelem olyan erős érzés, amivel nehezebb türelmesnek lenni, de sikerülhet. És azt hiszem, elengedni is tudni kell, ezt is meg kell tanulni – szerelem, barátságok, és munka terén is.
Sok barátod van?
Talán... hat-hét közelebbi barátom van. Persze, a sok teendő mellett néha eltávolodunk egymástól, de mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Van, akit óvodás korom óta ismerek, vannak szakmabeliek is, és olyanok, akiknek semmi közük a színészethez.
Új barátságok?
Nyitott vagyok az új találkozásokra, de sokszor van, hogy egy-egy nagy találkozás egy előadáshoz, egy közös projekthez köthető. Ezek mély kapcsolódások, meghatározóak akár egy életre, de a produkció befejeztével sokszor lezárulnak.
NYERSZ VAGY TANULSZ
„Egyedül döntök”
Szoktál érzelmi kérdésekben hallgatni valakire?
Nem igazán.
Anyukádra, aki pszichiáter?
Semmiképpen.
Annyira határozottan és gyorsan mondtad...
A saját utamat járom, és a szüleim ezt elég korán engedték. Persze, meghallgatom mások véleményét, de végül egyedül szeretek dönteni.
Miért alakult így?
Mert ha rosszul sülne el a dolog, tudat alatt is haragudnék arra, akinek a véleménye befolyásolt, és én nem szeretnék mást okolni – , ezért. Jólesik, ha megerősítenek az utamon, de mindig egyedül döntök. Én vagyok abban a helyzetben, én látom át. „Hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő”, mondja Ibsen a Peer Gyntben.
Megbántál dolgokat?
Van, amit igen... De van az a mondás, hogy nem szoktam hibázni: nyerek, vagy tanulok. Ennél azért árnyaltabb a dolog, de szeretek erre gondolni. A tanulási pénzt is meg kell fizetni, legközelebb majd nem követem el ugyanazt a hibát.
***
Tóth Ildikóval közeli a kapcsolatotok, a székesfehérvári színházban is együtt játszotok. Van bennetek külsőre valami hasonlóság. Talán Mészáros Márta is észrevette ezt, amikor az Aurora Borealis című filmjében mindkettőtöket kiválasztott főszerepekre...
Ildikóval sokszor mentünk együtt autóval Fehérvárra, amikor is rengeteget beszélgettünk, nagyon klassz, szeretetteli ember és csodálatos színésznő. A színészek élete néha nehéz, de ő példa, hogy lehet derűsen, kiegyensúlyozottan élni benne.
Fotó: Dévai Zoltán és Erdős Zsolt
Interjú: Kovács Boglárka
Ruha: Eklektika Szalon
Dekoráció: Montevirág
Haj: Berendi Györgyi
Smink: Murvai Eszter
