E-mailen ismerkedünk... Nagyon lassan.
ILLÉS FANNI paralimpiai- világ- és Európa-bajnok úszó tartja a három lépés távolságot, elég sokáig... Amikor híre jött, szerelmes és viszont szeretik, azóta levelezünk, de végül mindig kitért a találkozás elől. Már lemondtam a dologról, amikor egyszer csak azt írja: jön. Közben visszaolvasom levelezésünket, az érkezéssel kapcsolatos igék felkiáltójelként figyelmeztetnek valamiféle tapintatra, amit gyakorolnom kell majd beszélgetésünkkor. Ugyanakkor feltételezik előre, hogy ez a lány mindennek ellenére, ha az egész világ szembegyalogol is vele: két lábbal áll a földön és győz, nem szorul tiszteletkörökre.
Élete, küzdelme, az édesanyja történetével szorosan összefügg és a szerelemmel, gyermekvállalással teljesedik ki, mely az úszóedzőjéhez köti, mint a szép, hosszúhajú kis hableányt a vízhez, melytől elválaszthatatlan a világsikere, az aranyérme.
INTERJÚ: KOVÁCS BOGLÁRKA
FOTÓ: BÁLINT KORNÉL
A CSEND ÉS A GONDOLAT
SZABADSÁGA
Frida Kahlo koncepciójú fotózásra várjuk Fannit. A párhuzam beszédes, hiszen a járni nem tudó festőnő a világhírig meg sem állt, akárcsak paralimpikonunk. Társával, Szabó Álmos edzővel érkeznek, aki bölcsődéskorú kisfiuk édesapja, nem mellesleg már Milák Kristóf is benne bízik, az ő keze alatt készül a világversenyekre. Fanni végtelenbe futó, gyönyörű, kékes fényben játszó haja még nedves, egyenesen a sportuszodából, többórás edzésről jön ugyanis. Elbúcsúznak, a férfi elsiet, beszélgetni kezdünk:
„Minek nekem láb, ha a szárnyaimmal repülni tudok” – mondta Frida. Minek neked a láb, ha a szárnyaiddal úszni tudsz, ráadásul a paralimpiai aranyéremig.
A víz számomra a szabadság jelképe. Ott nincsenek akadályok, csak a víz van és a csend. Ezért, a csendért szerettem úszni és mert azt mondták, ehhez van tehetségem.
Miért szereted a csendet?
Mert én alapvetően jóban vagyok a gondolataimmal, magammal. Így, ahogy vagyok. Nem hoz hát zavarba sosem önmagammal lenni.
A korosztályodra ez nem jellemző, keresik önmagukat, nem találják a helyüket, ha nincs problémájuk, gyártanak és hamis szelfis, torz énképpel csapják be magukat.
Szerintem ez azért van, mert túl sok inger ér mindannyiunkat. És van, aki beengedi ezt a sok ingert, más pedig képes kizárni, szelektálni. Például én sosem foglalkoztam azzal, hogy mások mit gondolnak rólam.
Ezt ki tanította meg neked?
A szüleim. Édesanyám szokta ezt mondogatni, ne foglalkozz másokkal! Engem is megbántottak már sokszor életem során, és még fognak is, de az csak az adott ember véleménye rólam. Például amikor megjegyezték, neked nincsen lábad, én azt tudtam felelni erre: figyelj, ez csak téged zavar. Én tudom, hogy nincsen. Tisztában vagyok magammal, hogy nem fogok soha biciklizni, korcsolyázni, de nem is vágyom rá. Azokra a dolgokra vágyom, amiket én is meg tudok magamnak teremteni. Vagyis nem támasztok magam elé irreális elvárásokat. Ott hibázik sok ember, hogy túl magasra teszi a lécet.
Azért a paralimpiai indulás (és megint egy olyan ige, ami a járással kapcsolatos), elég magas léc...
Az úszásban igen, ott a legteteje volt a cél.
És ha nem győzöl?
Ha nem nyerek Tokióban, akkor is teljes életet élnék. Amúgy a sikerből én még soha nem tanultam semmit, a kudarcokból és pofonokból viszont rengeteget. Olyankor az adott erőt, hogy tudtam, ez azért történik, mert változtatnom kell, tanulnom kell belőle.
Érdekes, hogy a magyar paralimpikonok nevére nem emlékeznek az emberek, Rád viszont mindenki. Vagyis van benned olyan érzékeny érzelmi plusz, ami a szívekig ér. A neved úgy cseng, mint Hosszú Katinkáé.
Tőlem mindenki azt kapja, ami látszik. Nem többet és nem kevesebbet. Ez vagyok én. Mindig őszinte leszek, szókimondó és nem játszom meg magam. Egyszerű vidéki lány vagyok, büszke vagyok, hogy Reziből származom, és abból a kis faluból hová jutottam, most Szingapúrba készülök, azt mondják gyönyörű hely....
Ha hazamész, mit szólnak hozzád? Már Budapesten élsz...
Szeretettel fogadnak. Kicsit azért érzem, hogy nem mernek megszólítani, mert ismert lettem, többször szerepelek, és ebből az következhet a világ logikája szerint, hogy biztos megváltoztam, más ember lettem, fejembe szállt a dicsőség, pedig nem. Nem lettem elérhetetlen..., ugyanaz az ember vagyok. Vagyis nem én változtam, az emberek hozzámállása változott. Sokszor jóirányba, máskor nem.
EZT DOBTA A GÉP
A találkozásunk előtt olyannak sejtettelek, mint a kiscicát, aki már biztonságban van, de előtte megsebezte az élet, így minden embernek, akivel először találkozik, meg kell szelídítenie. Meghatsz... Felkiáltójel vagy, egy ritka, boldog ember. Szégyellem magam, hogy annyit nyavalygok hülyeségek miatt, olyanokért, amik nem számítanak igazán. Örülök, hogy harmadik nekifutásra, végre találkozhattunk.
...igazából csak annyi van, hogy nehezen nyílok meg. Introvertált, nagyon befelé forduló embernek gondolom magam, olyannak, aki szorong, ha fel kell hívni valakit telefonon, vagy egy időpontot kell egyeztetni... Ezen lehet és kell dolgozni. Mint mindenen.
Na, akkor már értem a maileket... Közben meg itt kuncogtok Aurorával, a dizájnerrel az interjúnk alatt, szinte percek alatt barátnők lettetek. És nem kell segítség, hiszen olyan bajnok karod van, hogy pillanatok alatt kiszállsz a kerekesszékből, átpattansz a kanapéra, aztán vissza.
Egész életemben az előítéletekkel találkozom először. Még soha nem mondta nekem senki elsőre, hogy ez vagy az neked menni fog. Nem egy orvos volt, aki a gyermekvállalásra is megjegyezte, felelőtlenség, nekem nem szabad. Így volt ez a vezetéssel is vagy a párkapcsolattal: minek akarsz vezetni, ki lesz, aki veled akar majd lenni és szeretni akar egy életen át?!
A szüleid mondták, ugye, hogy sikerülni fog és lesz olyan ember?
Igen, ők folyamatosan. Csakhát a szüleimmel úgy vagyok, hogy ők elfogultak, mint bárkivel a sajátjai.
Vagyis reálisan nézzünk szembe a helyzetünkkel, ez a te élsporton túlmutató történeted?
...hogy mindenből és mindenkiből ki lehet hozni a 110 százalékot. Nekem ezt dobta a gép. Ezen én nem kesergek, hanem dolgozom, küzdök.
EGY HÉT ÉS EGY ÉLET
Mindenkinek az élete összefügg a szüleiével, de a tiéd különösen, szerencsések vagytok egymással. Mint a Frida festményen, ott tekereg a köldökzsinór... Persze, lehet, ez a szív is...
Édesanyámnak, amikor megszülettem, nem mutattak meg. Azt mondták, inkább ne nézzen meg. Az orvos egyszerűen hazaküldte, nélkülem. És ott voltam úgy egy hetet a kórházban, mire ő el merte otthon határozni, mégis visszajön értem.
Ezt elmesélte neked?
...és hozzáfűzte, hogy ha akkor ott, rögtön megmutatnak neki, és találkozunk, nem lett volna számára egy pillanatra sem kérdés, hazavisz engem.
Nagyon szép arcú kisbaba lehettél, gyönyörű vagy most is.
És a kisfiam arca milyen gyönyörű... (Mosolyog.)
Édesanyámnak sosem rovom fel azt az egy hetet. ’92-ben, amikor megszülettem, nem volt internet, semmi segítség, és ő elhitte, amit mondanak neki. Az orvosok arra beszélték rá, hogy nekem jobb lesz olyan környezetben, ami akadálymentesített, ahol értenek hozzám, mármint fogyatékos emberhez. Neki ezzel beszélték tele a fejét. Ám az erős anyai szeretete legyőzött minden kívülálló értetlenkedést.
Mikor mesélte el ezt neked?
Nemrég, csak néhány éve... Karácsonykor. Vagy valakinek a szülinapján? Összeültünk és a testvérem kérdezett rá erre. Engem nem érdekelt ez a sztori. Miért foglalkozzam azzal, ami elmúlt, sok éve történt, hiszen az a lényeg, hogy most együtt vagyunk?!
A testvéred egészséges?
Igen.
Nővéred, bátyád van, vagy...?
Nem, húgom van, öt évvel fiatalabb!
Vagyis édesanyád újra vállalt gyermeket...
Igen. Szóval a húgomat érdekelte. Engem nem. Büszke vagyok Édesanyámra. Amikor várandós lettem, abban az évben Anyák napjára esett a születésnapom. Május elseje akkor ugyanis vasárnap lett. Ezen elgondolkoztam, hogy ez nem véletlen, hanem üzenet.
KEREKESSZÉKBŐL JÁTÉK
Milyen anyának lenni?
Stresszes. (Nevet.)
Aggódós vagy?
Már nem annyira. Nekem nem volt olyan egyszerű, ahogy belecsöppentem. De a lazább anyukák közé tartozom, viszont féltem a kisfiamat. Ez új érzés, hogy végre van kit féltenem.
Mérlegelted, egészséges lesz-e? Ettől szinte minden anya fél...
Dehogy! Soha, egy pillanatig sem volt bennem kétely afelől, hogy Mór egészséges kisbabaként születik meg.
Azt kívántad, hogy egészséges legyen?
Igen, persze.
Tudod, azért kérdezem, mert kicsit sem érzem, hogy hiányozna neked bármi. Szerető szüleid vannak, jó családod, egy férfi, aki ma is elkísért, és látszott, nagyon szeret, bölcsődés kisfiatok van, és a hivatásodban, a sportban ennél nagyobb eredmény nincs, mint amit elértél. Szóval keveseknek adódik mindez meg együtt. És amit még az ember kíván magának: egészséget... Az is megvan, egységben vagy.
Vállaltam volna a kisfiamat akkor is, ha betegen érkezik, úgy is, ha olyannak születik, mint én, de nagyon boldog vagyok, hogy egészséges és nem kell azokon az akadályokon átmennie, amiken nekem. Elég kicsi volt azonban arra az esély, hogy a kisfiam születési rendellenességgel jöjjön a világra, mert külső behatás okozta ezt az én esetemben, vegyszer, kipufogógáz, nincs genetikai összefüggés. A valódi okot sosem tudjuk meg, de nem is kell, mert minden így van jól, ahogy van.
A közösségi oldalon feltettél egy nagyon kedves képet: a kisfiad és apukája együtt ballagnak a víz mellett, fürdőköpenyben, egymás kezét fogva, hátulról fotóztad őket...
Amikor terhes voltam, rosszul esett, hogy szörnyszülöttnek írták le a kisfiamat, miattam. Úgy képzelték el. Ezt az egyet nem szeretném az életben, ha átélné Mór, hogy énmiattam kerül olyan szituációba, amit nem érdemel meg. Mert ő egy külön kis lélek, semmi köze semmilyen negatív megkülönböztetéshez. Vagyis semmi hátrányos nem érheti azért, amiért nekem nincsenek lábaim.
Olyan vagy most, mint egy anyatigris!
(Nevet.) A kisfiam most csak élvezi az előnyeit annak, hogy nekem nincsenek lábaim, hiszen ha a Disneylandbe megyünk, nem kell sorba állnunk, mint a többieknek, úgyhogy ez menő. Szereti azt is, hogy kerekesszékem van, az is játék. Olyan mint én, meg az apja... Az előnyét látja a dolgoknak és nem az akadályt. Akadnak, akik a negatív dolgokat erősítették volna, nekem viszont nincs szükségem sem arra, hogy a kommentekben túldicsérjék, milyen szép a gyermekünk, ahogy arra sem, hogy negatívan állítsák be. Úgy ismerjék meg őt, annak, aki: Szabó Mórnak.
Az ultrahangon boldogságodban mindenkinek megmutattad...
...hogy ott a lába! A szüleimtől gyerekként sem vártam el, hogy hozzám alkalmazkodjanak. Most is én élek ilyen életet, nem ők, és nem kellett bármiről lemondaniuk miattam, nem volt szükséges átszervezni az életüket. Én viszont közben megtanultam ép életet élni, segítség nélkül boldogulni.
Sosem irigyelted a húgodat?
Soha! A húgom olyan barátnőm is, aki úgy ismer engem, mint senki, és ha kérdeznéd, ő azt mondaná, a következő életében Illés Fanni szeretne lenni, így, lábak nélkül! Ilyen ember!
AZ UTOLSÓ ESÉLY
Az edződ a gyermeked büszke apukája. A szerelmeteknek mi a gyökere? Van köze a sikeredhez? Másképpen: a sikeredből nőtt ki a szerelem, vagy a szerelem adott erőt ahhoz, hogy sikert érj el?
A szerelem volt előbb. Amikor már együtt voltunk, utána következtek az érmek, a győzelmek. Amikor elkezdtem úszni, nem sokan kapkodtak egy parasportolóért, hogy dolgozzanak vele. Egyedül apukám hitt benne, valami lehet belőlem. Világversenyekre el is jutottam, de nem történt nagy áttörés. Budapest és Szabó Álmos úszóedző volt az utolsó esélyem. A fővárosba költöztem, lássuk meg, Álmossal működik-e... Először szakmai volt a kapcsolatunk. Az változott át...
Hogyan?
Napról-napra. Aztán hétről-hétre... A szakmai tapasztalataiban bízva jöttem tehát Reziből ide, hogy vele ússzak, de nagyon sokszor pattantunk össze edzésen, nem értettünk egyet, nem úgy történtek a dolgok, ahogy szerettem volna. És mindketten elég hevesen reagáltunk arra, hogy a másikunknak eltérő a véleménye. Így telt el három év... Aztán elmentem egy versenyre, ahová Álmos nem jöhetett velem, mert csak versenyzőket vittek és a szövetségi kapitányt. Akkor éreztem, közel vagyunk mégis. Hiányzott... Vagyis először egymás bizalmasai lettünk, aztán barátok. Majd ebből hajtott ki a szerelem.
Ki kezdeményezett?
Hát ő, ő a férfi! (Nevet.) A Rómeó és Júliában is így volt ez, és velünk is. Én akkor már sejtettem, ez több, mint barátság..., de neki kellett lépni.
Megváltozott ettől az érzéstől edződként? Elnézőbb, megértőbb lett?
Dehogy! Ugyanolyan keményen követel... Nem lett lojálisabb. Ahhoz, hogy eredmény legyen, a munkából ki kell zárni a magánéletet.
Ha a kezei között nem leszel sikeres paralimpikon, akkor is meglesz ez a szerelem? Mert az ember bele tud szeretni a saját írásába, szobrába, könyvébe, úszójába, mesterébe, és összekeverheti a sportsikert is a szerelmi szenvedéllyel. Te Álmos munkája, sikere is vagy. Ahogy Hosszú Katinka és az edzője szerelmének lehet, ez volt a buktatója...
Éppen egy számomra elveszettnek, sikertelennek látszó időszakban szerettünk egymásba...
És amikor már szerettük egymást, akkor is tudtuk, mi a feladatunk, mentünk előre, de nem volt egyszerű. Most, szülés után visszatérni újra a sporthoz, az sem volt könnyű, viszont már az is megoldódott és jó.
Nekem azért tetszel nagyon, mert ez a világ álszent. Hazudnak a kapcsolatokról, a gyereknevelésről, az élet pofonjairól azt mondják, nincsenek, és a házasságban a párok nem vitatkoznak, pedig de. És ez jó. Ahol nagy a csend, nagy a baj. Te pedig merészen beszélsz és én kérdezhetek finomkodás nélkül. A te történeted az őszinte kommunikációra is tanít, hogy minden azt jelenti, ami.
Berki Krisztián olimpikon mondta, és ezt nagyon megjegyeztem: nyerhetsz te száz érmet is, akkor is csak az fog számítani, milyen ember vagy. Én is azt választom, hogy igazmondó legyek, hiteles. Az emberi érték a fontos, nem a máz.
Kemény küzdő vagy, mégis olykor megcsillantak szemedben a könnyek... És hát szintén az úszásból tudjuk, hogy a győztesnek szabad...
Csak ha Édesanyámról és a kisfiamról van szó, akkor. Amúgy nincsenek könnyek. Rájöttem, azok feleslegesek.
DOBD EL A MŰLÁBAIDAT!
És elindul a fotózás. Gördülékenyen. Segítség nélkül. A végére megérkezik Fanni kedvese, hogy majd együtt menjenek a kisfiukért a bölcsődébe.
Kicsit előbb jön, így beszélgetünk:
Mit szeretsz Fanniban?
A lényét. Amilyen. Az egészet.
Hogyan szerettél bele?
Az ember azt érzi, a szív megdobban, és már máshogyan néztem rá... Nem mindig jellemző Fannira, hogy kedves lenne, vagyis nem ezért szerettem meg. Szokta is mondani magáról, hogy mufurc... Nekem azzal sincs bajom, legyen olyan, ha úgy érzi. Viszont be tudja törni az ajtót, ha úgy alakul, van ereje, lendülete, és tudja, mit-mikor kell, mikor van annak az ideje. Aki rendellenességgel születik, az egyfajta deficittel éli az életét, ha kimondja, ha nem, ez így van. Én ezzel együtt szeretem.
Benne az a nagyszerű, hogy ez a hátrány egyben a győzelem lehetőségét is kódolta.
Pontosan ez a deficit emeli ki őt az átlagból. Vagyis, ha két lábbal születik, nem biztos, hogy paralimpiai bajnok lesz. Amikor megismertem, műlábbal közlekedett. Mondtam neki, hagyd el azt a vacakot, az nem te vagy. Azóta jövünk-megyünk kerekesszékkel.
Ha műlábat használna, akkor azzal nem függetlenedne tőled? A kerekesszékhez azért kellesz.
Nincs ennek ilyen vonatkozása, mert műlábbal rosszabbul, nehezebben közlekedett. Akkor ahhoz még két mankót is vinnie kellett, vagyis a két keze foglalt volt. Kerekesszékkel viszont mobilis lett... Így teljes a személyisége.
Pszichológus is vagy, nem csak edző...
Igen. (Súgja.) De ez titok.
Az apasággal kapcsolatban nem voltak félelmeid?
A szerelem ösztönös. Másrészt én imádok apának lenni, van már két gyermekem, elváltam, Fannival újrakezdhettem. A terhessége, ha lehet skálázni, 10/10-es volt, vagyis könnyű, nem éreztük a nehézségeket, nem voltak hagyományos értelemben vett rosszullétei sem.
Nem aggódtál, egészséges baba érkezik-e?
Amivel ő született, az nem örökölhető. És amikor megláttuk az ultrahang felvételt, Fanninak leírhatatlan volt az öröme, az volt az első, hogy: „Nézzétek, itt vannak a lábak és a kezek!”
A gyermeketek úszik már?
...én legszívesebben eltiltanám az úszástól, nehéz közeg, tudom, mivel jár, mennyi lemondással. Azon keveseknek éri meg, akik fel tudnak jutni a csúcsra. Az már látszik, szereti a vizet. Aztán? Amiben tehetséges, abban kell támogatnunk. Ha így alakul, hát akkor vele úszunk tovább...
A KÉT FRIDA
Koncepciónkat Frida Kahlo kettős önarcképe, a Két Frida című festmény inspirálta (lásd lent a festményt), melyen a szintén járni nem tudó, de hasonlóan világhírig érő tehetség önmaga boldog és szomorú karakterét festette meg. Nem mellesleg a boldog Frida menyasszonyi ruhát visel a kettős portrén.
•Az AURORA FOLKGLAMOUR ruhakölteményeit választottuk, hogy összekössék a magyar etno stílust a mexikói népviselettel. A kék hímzésekkel az úszó világsikerére utal a ruhatervező, a szív alakú nyakláncokkal pedig a Két Frida c. festményre.
•A boldog Frida szerepe a beszélgetésünk alatt feloldódó Illés Fanni paralimpikoné, hiszen elégedett önmagával, eredményeivel és az életével: boldog ember. Az AVANTAGE MANAGEMENT modelljének, Francinak így a szomorú Frida karakterével kell azonosulnia – ha néha el is neveti magát.
•A FELHŐSÜTI napfény színeiben játszó desszertjei, BURGER ÉVA dekoratőr egzotikus virágai az élet napos oldalát vetítik.
•Érdemes BÁLINT KORNÉL fotóművész ellentétekre, akadályokra és lehetőségekre épülő fotóin az arcokat figyelni, a tűzpiros és a fekete ellentétét, minden apró részlet - pl. a hattyúkat szívvé változtató törölköző, vagy a modell aszimmetriát sugalló, eltérő színű harismyája– képbe illesztése kigondolt, nem a véletlen műve:-)
Helyszín: ALICE HOTEL BUDAPEST
Ruhák, ékszerek, kiegészítők: AURORA FOLKGLAMOUR,
NÉMETH HAJNAL AURORA
Modell, a szomorú Frida szerepében: FRANCI/AVANTAGE MANAGEMENT
Dekoráció, csokrok: BURGER ÉVA VIRÁGKÖTŐ MESTER
Haj: BERENDI GYÖRGYI
Smink: ÁRMÓS ANNA BEAUTY STUDIO
Torta, sütemények: FELHŐSÜTI
Fehér muszlin blúz: VAN GRAAF
Dekor kellékek: BUTLERS
Fotó: BÁLINT KORNÉL
Koncepció és interjú: KOVÁCS BOGLÁRKA
