RANDEVÚ A KUNYHÓBAN

Van-e olyan erős a szerelmünk, hogy egymással vetélkedve választanánk az áldozat szerepét a túlélőével szemben? Egy film, mely, ha megnézed, választ ad...

 Gyertyafényes vacsora? NEM!
Wellnesshétvége a nyugalom luxusszállodájában? Á, DEHOGY!
Horror, katasztrófa: KOPOGÁS A KUNYHÓBAN! Ezt az összebújós, kérdés-felvetős, szerelmespárokat hosszú beszélgetésre provokáló filmecskét ajánljuk, a moziban!

Elég volt a Valentin-napi limonádékból! A szépen fénykezelt, de üres, szirupos filmekből, amit legfeljebb a szingli barátnők vesznek komolyan, de egy trendi pár átlát a szitán, túl vannak kapcsolati értelemben már a rózsaszín ködön..., és egyikük, (a férfi) biztosan szenvedni fog a moziban. Kollégáinkat, akik nem titkoltan a magánéletben is összetartoznak, nem csak munkahelyi kapcsolat fűzi őket össze, megkértük, menjenek el a nagyon várt KOPOGÁS A KUNYHÓBAN c. horrorgyanús-pszicho-katasztrófa filmre, aztán referáljanak, hogyan hatott rájuk, kibillentette-e őket a szerelem mókuskerekéből vagy legalábbis a zsöllyéből...

RÓLUNK SZÓL..?!
A Kopogás a kunyhóban provokatív. Egy szerelmespárt még erősebben (duplán) provokál, főleg, ha együtt nézik meg, hiszen az alaphelyzet rokon, könnyen beleélik magukat. Izgalmas koncepcióval rántja be őket és tartja fogva a kérdés még azután is, hogy vége a filmnek.
Hogy is van ez? Mi miért történt? Megtörtént-e egyáltalán?
– Ilyen téren a film ötből ötös nálunk – mondja S. és A., egybehangzóan.
– A film felvetéséről szívesen beszélgettünk aznap. – A.
– Sőt, másnap vacsora közben is maradt kérdés és kétely... – S.

KELL EGY ÁLDOZAT!?
A KOPOGÁS A KUNYHÓBAN alaphelyzetét akár Valentin-napinak is gondolhatnánk, a 21. századi előítéletharcos perspektívákkal: Eric (Jonathan Groff) és Andrew (Ben Aldridge) fiatal (és trendi) melegpár, divatos távol-keleti örökbefogadott kislányukkal, Wennel (Kristen Cui). Vakációjukat töltik egy idilli, természetközeli, madárcsicsergős fakunyhóban, ami azért alapvetően horror klisé (a nem titkoltan bibliai, sőt Fausti utalások mellett), hiszen az ilyen erdő közepi történetekben a mennyországból hirtelen váltással – édes, összebújós borzongást váltva ki párosunkból –, árnyékos, sötét pokol lesz, villámgyorsan. A kikapcsolódás hirtelen véget is ér, amikor jön a kopogás...
Különös (groteszk), négyfős társaság tör rá erőszakkal a meleg családi fészekre, hogy aztán lehetetlen választás elé állítsák a vakációzókat: hármójuk közül valakit önszántukból fel kell áldozniuk, máskülönben eljön a bibliai világvége, a hét csapás sorozata, az emberi faj végül kipusztul.
Tehát kell egy áldozat!

A LELKÜNK REJTETT KISKAPUJA
– A szerelem gyakran önző, láttam már olyat... – mondja S.
– Akadhat benne erősebb és gyengébb fél is – véli A.
Ráadásul a filmben nem a szerelem elején járunk, amikor mindenki azt hiszi, egyenlő, és az a cél, hogy csak a másik legyen boldog. Itt már összeszokott párról van szó, akik lejátszhatták a szerepeket, és jól ismerik egymást.
– De ismerik-e az emberek egymást, ha együtt élnek is évek óta?
...mert hétköznapi szituációkban gyakran hisszük el, igen, ismerjük egymást. Ezekre vannak látott, másolt, begyakorolt, automatizált viselkedési mintáink, intelligenciánk sokat tanult. De a váratlan helyzet? Az más. Az árulja el, milyenek vagyunk és milyen a másik felünk... (FÉLÜNK!)
A fura, szokatlan, veszélyes helyzet provokálja ki leginkább a valós önismeretet, és azt, milyen velünk a másik, akiről biztonsággal hittük eddig: tetőtől-talpig ismerjük.
És ezért jó kapcsolati filmként (is) a KOPOGÁS A KUNYHÓBAN.
A lelkünk, az érzelmeink jól elrejtett kis hátsókapuján is bekopognak ugyanis...

Van-e olyan erős a szerelmünk, hogy egymással vetélkedve választanánk az áldozat szerepét a túlélőével szemben?

A TÖRTÉNET ÉS MI
A filmbeli pár, Eric és Andrew persze hallani sem akarnak erről az egész elmebetegségről, a Leonard (Dave Bautista) vezette társaság azonban hajthatatlan. Drasztikus eszközökhöz és lépésekre folyamodnak annak érdekében, hogy döntésre bírják a családot, akik a rövid időn belül bekövetkező, világszinten jelentkező katasztrófákat látva (jön a hét csapás szép sorban) maguk is kezdenek elbizonytalanodni az igazságot illetően - a nézővel együtt.
A. és S. azt állítja, ugyanebből a nézőpontból kerültek választás elé: mit tennének, ha...? Van-e olyan erős a szerelmük, hogy egymással vetélkedve választanák az áldozat szerepét a túlélőével szemben? Legyőzné-e az "én", az egó a "te"-t, "ő"-t...?
És mi lesz a gyerekkel (aki még meg sem született)?
Az életösztön vagy a szerelem erősebb? Nyilván, itt a fajfenntartás ösztönének kérdése más dimenzióba kerül és újabb beszélgetést indukál...
Miközben szerelmespárként ülünk a moziban, idillben, Valentin-napon, vagy egy közeli másikon, vagy azon is túl, a kukoricát a helyzetektől és képsoroktól minél gyorsabban kapkodva, jönnek és jönnek a kérdések. És ettől olyan jó az érzésed.
Nem spoilerezünk tovább, nézzétek!