Történet egy hibás gyémántról...

Talán nem is mindig az ára számít. Karl Zoltán ékszertervező, a Karl Ékszer tulajdonosa elmesélte, hogy a párok mostanában szeretik a hibás gyémántokat is, ragaszkodnak hozzá, pedig ezek értéke jóval kisebb, mint a makulátlan köveké... Az ékszerésszel folytatott beszélgetése szülte főszerkesztőnk, Kovács Boglárka novella-szerű történetét. Ajánljuk, szeretettel.

FELÉRTÉKELÉS

– A gyémántoknál csak a hibát érdemes észrevenni – mondja az ékszerész a szerelmes férfinak, akinek szemében az csillog, amit a gyémántban lát. Tökéletesnek hiszi kedvesét, idealizálja, mint ezt a követ az álmok drága boltjában.
– Látja ott a zárványt?– kérdezi ekkor az ékszerész, mintha a férfiszemből is olvasna és vitatkozni akarna.
– Ha nem mondja, észre sem veszem – lepődik meg a férfi, a tökéletesnek hitt kőből mintha azonnal kiábrándulna.
– Kicsi szín, ezt hívjuk tollnak.
– A hiba szép neve... – sóhajt a vőlegény, hogy kezdheti a keresést elölről.
– A tökéletes kő pusztán csak fényből állna, átlátnánk rajta, talán nem is lenne érdekes.
– „A tökéletes nő csak fényből állna, átlátnánk rajta, talán nem is lenne érdekes”– deformálja magában az ékszerésztől hallottakat a vőlegény.
– Magának tetszik? – kételkedik a vőlegény.

– Nekem? Nagyon...

– A hibáival együtt?
– Éppen azoktól izgalmas.
– Elég drága – alkudozna a férfi, biztos benne, hogy leleplezett illúziója csökkenti az értéket. Az ékszerész felhúzza a szemöldökét, szájának sarka is vele indul, és groteszk mosolyt vált ki belőle az iménti megjegyzés. Hiába árulta el a kő titkát, nem fog engedni az árból.
– Nagy dolog a gyémánt végtelen életét kívánni a szeretett nőnek, hiszen előre tudjuk, elérhetetlen – mondja metaforikusan a szakember, egyszerre beszélve nőről és gyémántról, elmúlásról és örökkévalóságról. – Végtére is, mit jelent gyémántot ajándékozni? Kiemeljük a szeretett nő szépségét és közben elismerjük a mulandóságában rejlő értékét. Megüzenjük a sötétségnek, nem riadunk meg életünk rövidségétől.
A vőlegény kezdi felfedezni újra ugyanazt a követ. Másként, mint amikor először látta. Mintha az ideálistól való eltérés kiváltaná a ragaszkodását: ez a kő/ez a nő nem olyan, mint bárki más, vele nem olyan, mint akárki mással. Nem csak szép, érdekes is. Épp a külső-belső eltérései különböztetik meg a tipikus, mesterségesnek tűnő ideáltól, mely a hétköznapokban úgysem létezik, hiába kergetjük. Ha ezt akarod, elveszted.

– Nem vásárolnak manapság gyakran gyémántot. A házassággal is óvatosak az emberek – sóhajt az ékszerész, de a szeme mosolyog. – Fontolja meg a választást – teszi hozzá.
A férfi azonban jobban akarja ezt a követ, fizet, nehogy elszalassza a lehetőséget.

Mire tanította a gyémánt?

...hogy nem vagy kész a házasságra, ha a kedvesedet pusztán idealizálod.
Ha viszont ismered a hibáit és értékeit is, akkor esélyetek van arra, hogy erősítsétek a szabályt:
Ti legyetek a kivételek ezen a rövid távú érzelmeket hirdető, folyamatosan újat kipróbáló, tökéletesre hajtó vidéken.

 

Maradjatok szerelmesek!