Lovas Rozi: "Gyönyörűen vagány dolog a házasság"

Hagyomány már, hogy akit az Esküvő Trend Magazin fotóz, arra hamarosan magánéleti öröm vár. Lovas Rozi színésznőre, akit legtöbben a Mi kis falunk sorozat főszereplőjeként ismertek, kétszeresen is igaz lett. Fotózásunk után jött a gólyahír és megtörtént az esküvő is, igaz, a karantén idején. A Mirandella Szalon ruhakölteményeiben fotóztuk, a Vergina ékszer kollekciójával.

 "Olyan valakivel jó együtt lenni, aki mellett egyszerűen önazonos tudok lenni. Szuverén. Szabad. Akivel együtt vagyok saját magam, sőt talán picit több is annál. Nem döntök gyorsan, nem vagyok egyszerű eset és kapcsolatfüggő sem. "

Fáradt a forgatási napok után, de rezonál mindenre, ami körülveszi, tökéletesen teljesít, közben határozott és tünékeny. Törékeny lénye sokat bír, nagy fájdalmon van túl, de kis örömökre is nyitott, hiszen megörült a reggeli kakaós csigának.
-Jé, ez még meleg – jegyezte meg az autóban, Tata felé menet.
Azt mondják még róla színésztársai, hogy miközben alapjáratban mindenkivel kedves, nagyon zárkózott, nehéz igazán a közelébe férkőzni.
Nem könnyű vele beszélgetni, tapasztalom. Megnyitni talán lehetetlen egy interjúban, veszem észre az elején, pedig ilyet még senkivel kapcsolatban sem állítottam, pláne előre, de már most tudom.
Mert interjúban nem akar játszani. A művésznőt nem.
Ha nem a szakmáról és szakmaiságról, hanem az emberi érzelmekről, végső soron a sorok között a színész mint ember (germanizmus, de most kifejez) saját személyiségéről szól a kérdés, automatikusan kulcsra zár, hogy ne engedjen be. Ha mégis a lelki történéseket piszkálnám, a zárban újra fordul a kulcs, még eggyel beljebb, aztán visszakérdez és érzékeny bogárszemével fürkész.
Talán éppen ebben rejlik a színészi ereje. Az ember provokációt érez, hogy mégis, azért is megismerje. Ez a titokzatosság és a sokértelműség minden szerepében megvillan és feszültséget kelt. Ez jó. Érdekes..., annál inkább, hogy nem akar az lenni. Szeretne, és így túlzás nélkül éri el.
Miközben a Radnóti Színház-beli alakításairól beszélgetünk, szóba kerül egy új, kétszemélyes darab, aminek szövegkönyve ott van a keze ügyében, hogy ha adódna egy kis ideje, a fotózás szüneteiben is azt tanulja. Lelkiismeretes. Pályakezdő férfikollégával fog játszani a Csillagképek c. darabban, meséli, ígéretes a mű is, és a partnerrel való közös munka is, teszi hozzá.
Honnan lehet tudni egy pályakezdőről, hogy tehetséges?
(Megint róla szólna a kérdés, aki hirtelen, nagyon fiatalon robbant be. Pl. A vágy villamosában a székhez kötötte a nézőt, annyira, hogy aki látta a filmváltozatot, azt is lebilincselte, mire megy ki a játéka. Aztán a Tanítónő, a Sirály, legendás darabok.)
- A tehetséges ember sugárzik. Azon kívül fontos a kíváncsiság is...- mondja. - Ha van a pályakezdőben kíváncsiság és tanulási vágy. 
Ezért lettél színész?
-A humán beállítottságom nyilvánvaló volt, de csak szép lassan, fokozatosan alakult ki bennem ez a vágy.
Kicsit sem vagy harsány, az Erika szerep adna erre elég csapda- helyzetet, de sosem vagy sok. Nehezen tudnám elképzelni, hogy gyerekkorodban iskolai ünnepélyeken verset mondtál... Amikor a Mi kis falunkban, a kocsiban a táskáddal ütlegeled Gyurit, vegyen már el feleségül, az sem feszegeti a kommersz határait... Mert picit brutális, közben nagyon cuki. 
-Nem szerettem sosem a harsányságot és a túlzást. Szerencsére ez a féle magamutogatás nem is előfeltétel, visszafogottabb alkattal is lehet valaki színész.  Szeretem megismerni a karaktert, kutatni, a mélyére ásni, és önmagamból indítani, a saját tapasztalataim, lelki érzékenységem építik föl aztán a figurát. Erikát is megértem, és próbálom szeretnivalóvá tenni. Mert ő egyáltalán nem magabiztos, csak annak szeretne tűnni. Azokat a jeleneteit szeretem leginkább, amikor bajban van... Megfelelni vágyik, mindenkinek, amitől görcsös.
-Te kinek akarsz megfelelni?
-Senkinek. Vagyis önmagamnak.
-Ez egyeseknek a legkönnyebb, másoknak a legnehezebb...

Három nehéz forgatási nap után vagy, este újra olvasópróbára mész, rengeteg szöveget kell megtanulnod, és hálás vagyok, hogy elfogadtad a felkérésünket mégis. Aludtál útban idefelé, sajnáltunk felébreszteni, de azonnal jöttél, és 110 százalékosan jelen vagy velünk most is. Elégikus az arcod, sokféle érzést kifejeznek a menyasszonyi ruhás fotóid... Fotós kollégámnak és Jocinak, a motoros statisztánknak az is feladata volt, hogy megnevettessenek...
-Sikerült. (Nevet). Kívülről zárkózottnak tűnök, igen. Kevés embert engedek igazán közel magamhoz, de nem érzem úgy, hogy ezzel baj lenne. Valójában megtanultam védeni és ezzel együtt vállalni saját magamat, aki én vagyok. Nem szeretek és igazából nem is nagyon tudok viselkedni, másmilyennek tűnni, mint ami vagyok. A színpad viszont más. Az csak nyitottan működik.

Édesanyád a bizalmasod?
-Elég jóban vagyunk, igen. A mama érzékeny ember. Sosem akarta megmondani, hogy mi legyen velem, nem tervezték el a jövőmet, inkább csak terelgetni próbáltak. A sikertelenségtől igyekeztek óvni. Ma már örülnek, hogy nem beszéltek le és kitaposhattam a saját utamat.
-Mi motivál, visz előre ilyen intenzíven?
Az mindenképpen fontos, hogy kellően inspiratív környezetben legyek, ahol azt érzem, hogy folyamatosan fejlődni, tanulni tudok és igazán elhivatott munkafolyamatokban vehetek részt. A Radnóti Színház ilyen műhely, jól is érzem magam.
Elsősorban ez motivál és nem a pénz. Sosem vágytam rá, hogy jól fizető állásom legyen. De ez talán minden művészember sajátja...
Mire vágytál?
-Talán valami olyasmire, ami a színészet lényege.
...hogy minél érzékenyebben mutathassak meg magamból egészen apró rezdüléseket, vagy nagy szenvedélyeket, amivel gondolatokat ébreszthetek az emberekben.

Volt olyan lépés, amiből visszalépnél?
-Nem szoktam ilyeneken gondolkodni, inkább lépek egyet. Remélem, hogy előre. Az előző lépéseinket nem lehet újra lépni úgysem, akkor pedig...
A menyasszonyi ruhák kiváltanak belőled valamit?
-Szépek...
De jelmezek?
Ha arra gondolsz, volt-e olyan kislánykori álmom, hogy menyasszonyi ruhában állok az oltár előtt valaki oldalán, akkor sosem volt hasonló. Ahogy nem volt és nincs szerepálmom, nem terveztem, hogy 25 évesen férjhez megyek, 35 évesen pedig háromgyerekes anyának kell lennem. Nem szeretem így beszorítani magamat tervek közé. Majd megérik...
Mire vágysz mondjuk egy férfi-nő kapcsolatban?
Olyan valakivel jó együtt lenni, aki mellett egyszerűen önazonos tudok lenni. Szuverén. Szabad. Akivel együtt vagyok saját magam, sőt talán picit több is annál. Nem döntök gyorsan, nem vagyok egyszerű eset és kapcsolatfüggő sem.
Éppen fordítva, mint a sorozatban, ami - bár látom, nem feltétele a boldogságodnak-, de országosan ismertté tett. Szuverén egyéniség ide vagy oda, van az életedben egy fontos férfi...
(Nevet.)
Általánosságban milyennek látod a házasságot? Egybe beleszülettél, tehát egyhez így vagy úgy, de van közöd.
-Gyönyörűen vagány dolognak tartom a házasságot.
Lazán szép megfogalmazás.
-
Az elhatározás, a döntés, az útválasztás, aminek az alapja egy nagyon szoros és mély összetartozás két ember között, és az egymásnak tett ígéret, ami örökre szól, gyönyörű bevállalás. Mert egyáltalán nem egyszerű. Sőt elképesztően nehéz feladat és ez a körülöttünk lévő érzéketlen világ sem segít sokat. De én hiszek benne, úgy, ahogy van.

"A mama érzékeny ember. Sosem akarta megmondani, hogy mi legyen velem, nem tervezték el a jövőmet. "

"A házasság, az elhatározás, a döntés, az útválasztás, aminek az alapja egy nagyon szoros és mély összetartozás két ember között, és az egymásnak tett ígéret, ami örökre szól, gyönyörű bevállalás. Mert egyáltalán nem egyszerű. Sőt elképesztően nehéz feladat és ez a körülöttünk lévő érzéketlen világ sem segít sokat. De én hiszek benne, úgy, ahogy van."

Helyszín: Pálma Rendezvényház, Tata•Menyasszonyi ruha: Mirandella Szalon•Lila ruha: Alminka/Horváth Noémi Leila divattervező•Torta, desszertpult: LipCake Factory Tortaműhely•Élővirág dekoráció: Bodza Virágműhely/Katona Erzsébet•Triumph motor/Primo Moto Kft.•Chiavari székek: Székre fel •Papír virágfal: Artitude Paperdesign•Smink: Szandra Willi makeup•Haj: Jhane Makeup and Hairstyle/Fehér Zsanett•Világító térhatású betűk: Typotéka•Bonbonok: Vivien’s Magic Bons•Fotó: Dévai Zoltán, Erdős Zsolt, Polonkai Gizella•Megjelenés: Esküvő Trend Magazin