Csak ülünk, mint a moziban. A moziban, mint nélkül. És nézzük azt a jamaicai világot, mely a háborúskodásról szól, az ellentétekről, a megkülönböztetésről, az elmúlt időkről. És akkor jön egy sláger, néhány kötött sapkás raszta, és ámulatba ejt, hogyan/mitől lehet emberek belső világa ilyen könnyű, ilyen édes, ilyen boldog, mindennek ellenére, ami van. Közben adódik kortól, letűnt időkről újra és újra ugyanaz a 2000 éves tanulság.