Mielőtt...

Bodor Györgyre, Gyuri atyára, a Zugligeti Szent Család Katolikus Templom plébánosára az Esküvő Trend Magazinban megjelent beszélgetéssel emlékezünk. Hiszünk abban, hogy emléke túléli Őt, szavai, házasságról alkotott emberi, derűs nézőpontja pedig halála után is hasznos marad.
Jókedvében teremtette az Isten, így is gondolunk Rá. Az interjú eredeti címe MIELŐTT... volt. Nyilván, most MIUTÁN-ra kellene változtatni. Vagy talán mégsem... – hiszen a végtelenben egyszer még összefuthatunk.

 BODOR GYÖRGY katolikus pap nem élhet házasságban, mégis hisz benne. Annak ellenére, hogy ismeri a válási statisztikákat, és nincsenek illúziói az egyház által szentesített esküvőket tekintve sem. Emberközeli prédikáció mellett a társasjátékairól, kvízeiről is ismert Gyuri atya a házasság előtt álló szerelmeseket szólítja meg legújabb kártyáival. A MIELŐTT... című pszichológiai társasjáték formája könnyed, valójában önismeretet provokáló kapcsolati tréningként hat. Ez a játék csak annyira játék, mint az élet vagy a tűzzel játszani. Közben ugyanis kiderül: valóban Ő az igazi? Esetleg jobb lenne tovább keresni?
Interjú: KOVÁCS BOGLÁRKA

MIELŐTT... – csak egy könnyű szó és utána három nehéz pont, mely akadályozza a folytatást, de követeli is. Atya, hogyan fejezné be a mondatot?
–Mielőtt igent mondasz, kétszáz kérdést még beszéljünk át – mondja BODOR GYÖRGY, a Zugligeti Szent Család Katolikus Plébánia papja és négy paklit vesz elő a vicces, karikaturisztikus menyasszony-vőlegényt ábrázoló dobozból. Mutatja, rengeteg a lap, és azokon 200 kérdés rejtőzik. – Ezek a kérdések minőségi idő eltöltésére szolgálnak és beszélgetést indítanak el a szerelmesek között. Ha együtt vannak, és nincs miről beszélgetni, ez segít. Irányított kérdésekre válaszolhatnak, melynek az a célja, hogy egymást jól, jobban megismerjék. Bármikor magukkal vihetik, a négy kártyacsomagból elég az egyiket zsebre vágni, és akárhol, akármikor elő lehet venni...
Ketten jó játszani, vagy mondjuk egy házibulin is lehet?
–Ez nem is játék... Két embernek szól. Arra szolgál, hogy szembesüljenek azzal, összeillenek-e vagy nem. Vagyis fölösleges időt ne töltsünk már egymással, ha kiderül, nincs közös alap, nem tudunk beszélgetni. Egy jegyesoktatásomon történt, első alkalommal jött a pár, könnyű tesztre kértem őket. Ha hazamennek, töltsék ki. Úgy 30-50 kérdés lehetett a papíron, amit meg kellett válaszolniuk. Második alkalommal csak a menyasszony jött, elmondta, ő már nem is menyasszony, mert „hazamentünk, jól összevesztünk a kérdéseken, és rádöbbentünk, annyira másképp gondolkodunk mindenről, hogy nem lesz ebből házasság.”
Ön erre?
–Gratuláltam nekik. Egy rossz házasságot sikerült elkerülni. Furcsa volt viszont a tapasztalat, mert annyira nem voltak azok a kérdések bonyolultak, hogy ennyire ne ismerjék egymást... Mindenesetre idejében kibukott, akár a közös jövőt, akár a gyerekvállalást illetően, hogy homlokegyenest másképpen gondolkodnak.
Márpedig hasonlóságra jó egy kapcsolatot építeni. Hogyan jött össze ez a kétszáz kérdés egy atya fejében, aki csak megfigyelőként ismerheti a házasságot?
–Megkérdeztem a közösségünkben az 5-10-15-20 éve együtt élő házaspárokat: ha újrakezdenétek a jegyességet, milyen kérdéseket tennétek fel egymásnak? Ebből bejött úgy 100 jó kérdés. A másik 100-at pedig az én tapasztalataim alapján tettem hozzá.

Van olyan, hogy TOP 10 kérdés, amire oda kell figyelni?
–Nincs. Az volt a célom, hogy teljesen lefedje ez a kérdéshalmaz a házasság problematikáját. Vagyis ami egy házasságban konfliktus-forrásként előjön, véleményem szerint ebben a 200 kérdésben benne van. Arra is törekedtem, hogy ne vallásos szempontból állítsam össze, hanem bárki, aki párkapcsolatban él és a másikat szeretné jobban megismerni, használhassa, magáénak érezze. Vannak persze vallást érintő területek is, de úgy érdemes használni a kártyákat, hogy ha valakinek valamelyik kérdés nem szimpatikus, nem érzi magáénak, akkor félreteszi, és húz másikat...
Miért fontos ez Önnek papként?
–A párokért, a jövőjükért. Nagyon sokszor az a tapasztalatom, hogy a jegyesek alig beszélnek egymással, keveset szánnak a minőségi időre, márpedig ez a baj forrása.
Mit jelent a minőségi idő?
–...hogy nem csak együtt vagyunk, hanem egymásra figyelő módon vagyunk együtt. Egy életre szóló gyakorlat. Gyakran, hiszik a jegyesek, hogy úgyis tudja a másik, mit gondolok, és én is tudom, ő miként vélekedik. Hát, nem tudja..., és sokszor egészen mást gondol, mint amit a társa feltételez. Így három-öt év múlva kiderülhet, teljesen másra számítottak egymással kapcsolatban.
A változás, a személyiség alakulása szempont? Akár két ember hathat is egymásra... Vagy az udvarlási, együtt járási szakaszban még dolgoznak a párok a kapcsolaton, imponálni akarnak a másiknak, ami megtévesztő lehet. A házassági szakaszban ugyanis a hétköznapiság felszínre tör, esetleg már drágának tűnik az idő a rohanásban a figyelmességre, a kedvességre, a máz eltűnik, a realisztikum megmutatkozik és már nem olyan jó együtt.
–A társ idealizálása csak a szerelem elején tényező.
A kérdései provokatívak, a felszínt, a mázt felsértik...
–Vannak provokatív kérdések is, de mindig segítő szándékkal.
 
(Most húzzunk egy kártyát...)

KARRIER, SZÜLŐK, PÉNZ,
KÍSÉRTŐ EMLÉKEK
A munkahelyeden gyakran szerveznek csapatépítő tréningeket a közös szabadidőnk rovására. Hogyan tolerálnád? Van-e az a pénz, amiért ezt bevállalnád, vagy inkább otthagynád a céget? - állnak a kérdések a kártyán.
– A karriered vagy én... Bármikor, bárkivel előfordul, hogy választania kell. Vagy: Mi az, amit a házasságunkban másképp csinálnál, mint a szüleid?
Ez is provokatív, kibillent a kényelmességből...
–Kiderülhet, hogy az illető például nem vágta el a köldökzsinórt, a leendő férj túlságosan kötődik az édesanyjához, még mindig a mama irányítja a fiát. Gyakori helyzet.
Egy másik kártya... Szüleid házasságát látva, mik azok a pozitívumok, amiket a saját életetekben is szeretnél megvalósítani?
Nehéz felvetés... A szomszédos generációk oda-vissza kritikusak egymás iránt.
– Amit látunk, azt magunkkal visszük a házasságba. Nincs más modellünk, mint a szüleinké.
Az ember egészen fiatalon lázad, és kritizálja őket, aztán észreveszi évek múlva, mennyire hasonlóan csinálja. Olyan vagyok, mint az anyám. És ha már nem él, legalább ez a hasonlóság vigasztaló.
–Igen, ez is gyakori, amit elítéltél korábban, épp azt csinálod.
Egymást felváltva nevezzetek meg egy-egy jó tulajdonságot a másikban. Legalább 5-ig jussatok el!
Ezt felvethetjük élesebben is, találunk-e a másikban hibát és ki merjük-e mondani...
–Van olyan is a pakliban... Aztán a kísértő emlékek. Mi életed legcikibb emléke, meséld el!
Ha mered, akkor...?
–...őszinte vagy. Másfelől lehet, az a negatív emlék még mindig benned él, nem sikerült feldolgozni, nem akarsz, nem tudsz beszélni róla. Hogy például olyan atrocitás ért szexuálisan, vagy akár más módon, amit magadban hordozol, így kihatással lehet a későbbi kapcsolatodra is.
 
(Derűsen forgatja a kártyákat, mintha mégis csak játék lenne. Kérdezek, felel, közben számolgatok, hogy a 100, házaspároktól beszerzett kérdés mellé hogyan talált még annyit?)

Nyilván a legtöbb bűnünket szeretteinkkel kapcsolatban, ellenükre követjük el... És bűneiken keresztül még jobban meg lehet ismerni az embereket. Egy pap azt az arcunkat is látja a gyóntatáskor, amit szépen titkolunk.
–Gyóntatással kapcsolatban azoknak az atyáknak a véleményét pártolom, akik szerint nem az a felállás, hogy a pap bíró, magas trónról ítél eleveneket és holtakat, hanem együtt megyünk az úton. Kísérés, belekarolás, bíztatás, tükörtartás: attól függően, hogy éppen mi kell a gyónónak. A papnak háttérbe kell szorulni, és a gyónóból kell kihozni azt, ami benne van. Ez visszahat rám is. Egy jó gyónás feldob, rajtam is segít. Igen, ebből is adódott néhány kérdés... Ha valaki megtisztelt engem a bizalmával, lelkileg közelebb kerülök hozzá. Amúgy sok újat, bűnt ennyi év után nekem már nem tudnak mondani...
Említette, nem csak a vallásos embereket szólítja meg a MIELŐTT...
–Érdekes, észrevettem, hogy a vallásos emberek kevésbé nyílnak meg, mint akik nem annyira vallásosak, vagy egyáltalán nem azok. Ez a tapasztalatom mostanában. Mert a vallásos emberek álarcot hordanak, és a templomkapuban azonnal felveszik. Ez nem jó, ez gát mindenféle emberi kapcsolatban.
 
(Erre a felismerésre lehet még „húzni egy lapot”?)

Van-e adósságod? Mennyi? Zavarna-e, ha törlesztésre szánnád életünk 10-20 évét?
–Konkrét kérdések. Igyekeztem úgy feltenni, hogy mellébeszélés a válaszban sem lehet. Gyakori, hogy a szerelmesek nem őszinték a kapcsolat elején, ez iszonyúan rá tud ülni a házasságra, ha nem tisztázták a dolgot, ha titkolóznak. Ha van egy eltitkolt adósságom, korábbi kapcsolatomból született gyermekem, egyik sem könnyű helyzet, ott gyerektartás van, hétvégén hozzánk jön..., az adósság pedig sosem jó.
Az ilyen nehéz kérdéseket nem szokták eltitkolni.
–Dehogynem.
Mégis?
–Bizonyos fázisban igen. A kapcsolat elején... És minél később mondja meg valaki, annál nehezebb lesz, mert már sokezer szállal kötődnek egymáshoz.

Van koreográfiája, hogy a MIELŐTT...-öt mikor játsszák, meddig és hogyan?
–Egyrészt: ameddig kedvük van. Lehetséges, hogy olyan témába futnak bele, ami elevenen érinti őket, számukra fontos, akkor tovább tart egy kérdés tisztázása... A beszélgetés kultúráját is segítik ezek a kártyák. Az is megeshet, hogy olykor a kérdés fontosabb, mint maga a válasz, mert felvet olyat, amire nem gondoltak... A házasság előtt állók el vannak telve a rózsaszín köddel. Minden nagyon szép, minden nagyon jó...
Amikor megkérem jegyesoktatásokon, na, most sorold fel a menyasszonyod/vőlegényed hibáit, akkor rám néznek és azt mondják: „Hibája? Hát az neki nincs!” Ez a leggyakoribb válasz.
Erre Ön?
–Ha nincs hibája, akkor, légyszi’, de jövő héten már ne gyertek. Ismerjétek meg egymást, és ha megismertétek, akkor gyertek vissza.
A gyerekkori szerepeink is egész életünkben elkísérnek. Egy elkényeztetett fiú úgy lép ki a világba, hogy minden körülötte forog. Bármit csinál, az neki megbocsátható, mert jó gyerek, aranyos. Ha megcsaltad a feleségedet, akkor is jó ember vagy, az anyja legalábbis így kezeli a felnőtt fiát. A feleségének azonban ez nem így jön le.
Hanem hogy egy mocskos disznó. De ilyenkor mi lesz? Megtanítja az élet? Vagy a felesége?
–Miközben belefut a hülyeségekbe, két út adódik: vagy megtanítja az élet belátni, ő egy elkényeztetett gyerek volt eddig, vagy nem jön rá, mert a felesége szolgalélek lesz, aki mindent elvisel, megbocsát és otthon ül a gyerekekkel, mivel a férfi keres, ő a családfő, az van, amit mond.
És mivel kiszolgáltatott a nő, ezek a házasságok általában javítják a statisztikát, mert érdek alapon fent maradnak.
–Rengeteg manapság a sérült ember, és ebből adódóan a sérült kapcsolat. Az a baj, hogy a sérült ember nem tud jó házasságot kötni. Ha egészséges lelkületű emberek egymásra találnak, azoknak van esélyük a jó házasságra.

AMIKOR MÁR
TÚL SOK AZ EMLÉK
Sokszor kérdezik tőlem, én még hiszek a házasságban? A statisztika szerint ugyanis 2-ből 1 pár elválik. Nem tudom, a vallásos pároknál mik lehetnek a számok, talán jobbak... Mit Gondol, Gyuri atya?
–Túlságosan sokat a vallás nem jelent egyházi házasság kötésekor. Miért is akarnak templomi házasságot mostanában? Mert olyan szép a templom! Mert a szüleimnek is templomi esküvője volt! Akik esketésre jönnek, azoknak 90 százalék fölötti arányban szinte semmi közük a valláshoz, a hithez, inkább formaság az egyházi esküvő, tartalom nélkül.
Azok kötnek házasságot többnyire, akik szeretnének már megállapodni, gyermeket vállalni. Egyre idősebbek a menyasszonyok. Harminc felettiek..., inkább 35 éves korúak. És ki tudja, hogy ennyi idősen, hány kapcsolaton vannak már túl?
Ez nem afelé mutatna, hogy van idő meggondolni, kivel? Ennyi idősen kevésbé lesz ingerük a válásra.
–Van jó oldala is, de ebben az életszakaszban már túl sok az emlék. Túl széles az összehasonlítási alap, a jelenlegi társat összevetik más korábbi partnerükkel... Azzal jobb volt a szex, a mostani nagyon aranyos, de hát azért... Egymás megismerése szexuális téren megy inkább, mint lelki síkon. Ez egy pap számára nem okoz feszültséget? Hogy a vallási elvek és a realitás között szakadék van? Mintha idejétmúlt lenne az az út, amit a vallás ajánl.
–Most ez van. Attól, hogy ideges vagyok emiatt, még nem fogom megoldani...
Egymás megbecsülése, a kölcsönös felelősség-érzet a fontos... A tízparancsolat mögött sem igazán parancs van, hanem jószándék. Ha azt szeretnéd, hogy boldog legyen az életed, akkor ezen az úton haladj... Tehát a vallás nem egy kerítés, ami le van verve, és te ezen elvárásokon  belül élhetsz csak, ha pedig átlépsz, súlyos bűnt követsz el. Nem. Ez egy ajánlás, hogy ha ezen az úton haladsz, nagy valószínűséggel teljes és boldog lesz az életed, mert felelősséget érzel a kapcsolatod, a másik iránt...
Miért akarsz összeházasodni? Ez alapvető kérdés. A kérdések kérdése, és egyetlen egy jó válasz van rá. Mi az? –Azért, akarok hozzámenni, mert én ezt az embert boldoggá akarom tenni. De szinte soha nem ezt felelik a jegyesek, nem jut eszükbe, mikor kérdezem őket. Pedig ez a kulcs.
Inkább azt mondják, gondolják, hogy azért akarok hozzámenni, mert boldog akarok lenni! Akkor viszont egy önző állat vagyok, már bocsánat...

AZ AJÁNDÉKOZÓ
SZERETETRŐL
–Hol kap olyan értékrendet manapság az ember, amit követhet? Mit lát maga körül? A haverjai hogyan élnek? A fele elvált. A médiában? Az álompárok is szakítanak és mással folytatják... Ezért kísérletet tettem, hogy példát mutassunk. Keresztény értékrenddel élő házaspárokkal összehoztam friss, jegyesoktatáson részt vevő menyasszonyt-vőlegényt, vagyis szeretet-házasságban élőket a házasságra készülőkkel. Minden meg volt szervezve. A házasságban élők várták otthonukba a jegyeseket. Aztán rögtön, az első pillanatban a fiatalabb pár rákérdezett: „Nektek 4 gyereketek van? Hát ti nem vagytok normálisak! Nekünk max., egy lesz..., ha lesz.”
Akkor ott ültek egymással szemben, óriási szakadék közöttük a legelejétől fogva, és nem volt miről beszélgetni, annyira nem értették egymást.
Legalább tapasztalható volt az őszinteség. Szerintem mostanában a legnagyobb baj az, hogy az igazságot, a véleményt nem merik elmondani, inkább amit a másik hallani akar, csak azt. Nagyon kevés embernek valljuk meg, mit gondolunk valójában. És lehet igaz ez a baráti körre, a családra és a házaspárokra is. Van egy mondás, miszerint a csendes, vita nélküli kapcsolatokat fenyegeti a hirtelen szakítás, míg akik olaszos módon összekapnak, este kibékülve bújnak a hitvesi ágyba.
–Így szocializálódtunk. A szentek egyházává váltunk, sajnos, pedig Jézus a bűnösökhöz jött... Valahogy elfelejtettük, hogy mindenki bűnös. A bűn lényege pedig sokszor az, hogy tudom a jót, helyeslem is, mégsem teszem. Tehát ha rádöbbennek a kártyáim hatására, hogy nem illenek össze, el merik engedni egymást ezután?
Nem feloldás az, hogy dolgozni kell még a kapcsolaton? Mindig annak van igazán értéke, amiért meg kell küzdeni.
–Az nem jó, ha elnyomja magában az ember azt a hátsó gondolatot, hogy talán mégsem ő az én életre szóló párom. Mert amit elnyomnak, az 5-10 év múlva úgyis felszínre jön. Az emberi alaptermészet alig változik. Alakul, formálódik persze, de nehezen változik.
Nem vigasztaló.
–Találjon olyat, aki hasonló hozzá, vagy tudják kezelni, amiben különböznek. Ha pl. két vehemens összetalálkozik, tönkre tehetik egymást...
 
(Drámai a beszélgetés, közben az atya szeme derűs. Ezen a ponton már egészen biztos vagyok benne, hogy hiába a kemény kritikája, mégis a végén szeretettel oldja...)

Gyuri atya, mindent összevéve házasságpárti?
–Még mindig házasságpárti vagyok, de nagyon kevés igazán jó házasságot látok. Ritka az olyan férfi és nő, akik tényleg szépen élnek. A felszín alatt komoly problémákkal küszködnek. Sok mindent sejtek inkább, mert nem mindenki osztja meg velem a problémáját, csak amikor már kiderült valami és nem lehet többé takargatni.
Mi a válásról a véleménye?
–Adott esetben lehet, nincs más megoldás.
Ezt így kimondja papként?
–Ágytól és asztaltól külön lehet menni az egyház szerint is.
Nagyon nyomós ok kell az egyházi váláshoz?
–...hogy annyira elviselhetetlenné vált a közös életük, ez elég. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy újabb kapcsolatban az egyház felszabadítja majd ugyanezeket az embereket. Ez nem lehetséges többé.
Vagyis a házasság egyszeri és megismételhetetlen. A kártyának adott MIELŐTT... cím így válik figyelmeztetéssé is.
–A házasság azt jelenti, hogy „én egészen odaajándékozom magam neked. Nem másnak, neked”. Ez a szeretetnek a lényege. Ahogy Isten is oda akarja ajándékozni magát nekem, neked, nekik. Az ajándékozó szeretet ilyen. Mindent odaad, feltétel nélkül. Vagyis nem úgy, hogy, igen, persze, de a bankkártyámat azért megtartom magamnak. Nem csak szórakozunk egymással, mert akkor 4-5 évre kötnénk házasságot, hanem vállalom, hogy egy életen keresztül melletted leszek és érted vagyok. És ha igazán megismertem őt, úgy mondom ezt ki, őszintén, hogy nagy csalódás már nem érhet, és őt sem. A kártya kizárja ezt, hiszen mindent átbeszéltünk... „Látom az erősségedet, a szépségedet, a jót, de tisztában vagyok a hibáiddal is, mert megismertelek téged, és úgy érzem, el tudom fogadni együtt az egészet benned. Nyilván megtalálnak az életben a kihívások, de azt együtt fogjuk megoldani, összefogunk, és ebből lehet egység. Nem, soha többé nem leszünk kettő, külön te és én, hanem egyek, így tudjuk egymást segíteni, gyógyítani, bíztatni az úton.”   Idáig kell eljutni, MIELŐTT...